Bár az első két bejegyzés óta sok víz lefolyt a Bükkösön, nem halt meg a blog, csak elfelejtődött. valahogy nem szállt meg az unalom érzése ez idáig. Köszönhetem ezt drága barátomnak, a vizsgaidőszaknak, és annak a pár embernek, aki körülöttem lézengett, és nem hagyott…
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
