Bár az első két bejegyzés óta sok víz lefolyt a Bükkösön, nem halt meg a blog, csak elfelejtődött. valahogy nem szállt meg az unalom érzése ez idáig. Köszönhetem ezt drága barátomnak, a vizsgaidőszaknak, és annak a pár embernek, aki körülöttem lézengett, és nem hagyott unatkozni; vagy jól elvoltam velük, vagy az idegeimen jártak táncot. A Disneynek is elrebegek egy hálát, amiért idáig szórakoztatott, és a Művészetterápiás csoport is megérdemel egy említést. Őket nem véletlenül rángattam ide, lesz még róluk szó.
A tavalyi nyár az nagyon rossz volt. kritikán aluli, szinte minden szempontból. Nyilván voltak benne jobb pillanatok is, de úgy éreztem, hogy júliusban kirántják alólam a talajt. Én, aki addig szinte mindig elfoglalat voltam, mindig kellett valahova mennem, a vizsgaidőszak lezártával teljesen egyedül maradtam. Mindenki élte a maga kis életét, és úgy gondoltam, hogy az biztos több, mint amit én csinálok. Még diétázni se volt kedvem, pedig az általában programot ad. Augusztusra szedtem össze magam, de július két hete igazán szenvedés volt. Vágytam őszintén egy kis emberi kapcsolatra, de amit és amikor kaptam, azzal nem tudtam mit kezdeni.
Sorozatokat néztem meg a webet, rengeteget, és volt nap, hogy összeírtam miket csinálhatnék, csak hogy ne csináljak semmit. A barátok persze ott vannak, de nekik is megvoltak/megvannak a maguk nyári tervei.
Amikor találkoztam velük, akkor ugyanaz az idegesség, szorongás volt bennem, ugyanúgy önmagamba bezárva éreztem magam, mint korábban. Hogy eddig éltem, amíg volt tanév, és hogy szeptemberben megint fogok, mert az új év mindig egy új kezdés... a tavalyi nyár egy kis halál volt számomra. Pont azért mert ennyire függtem az emberektől.
Milyen lesz az idei? Nem tudom. Azt hiszem megpróbálom, meg kéne próbálnom mássá tenni. Van rengeteg programom, és el akarom felejteni, azt a kérdést, hogy Miért? Örökre. Miért hajtogassak origamit? Csak. Mert. Örömet okoz. Miért sétáltassak nyulat? Csak. Mert. Örömet okoz, legalábbis neki. Miért barkácsoljak? Csak. Mert.
Csak mert.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.