Unom az unalmat, hogy ilyen szabatosan fejezzem ki magam. Unom magam, és ez nem egyfajta kreatív unalom, hanem egy kényelmetlen érzés, ami valahol motoszkál az emberben, még azt sem lehet megmondani, hogy pontosan hol. Először csak csiklandoz, majd mocorog, aztán határozottan érzed, hogy mászkál. Úgy gondolod elment, de végül ott van, vár a kapuban és nem hagy el. Mit érezhetett Lázár Ervin amikor megírta a Négyszögletű Kerek Erdőt? Hiszen a bevezetőben ő is az unalomtól menekül.
Unatkozom, tehát vagyok, tehát blogot írok és még sok értelmetlen dolgot. Mihelyst valami értelmetlen, haszontalan, és felnőtthöz nem méltó, máris elvetjük, és helyette unatkozunk. Még akkor is ha legalizáljuk magunknak azt a sok dolgot, ami máskor annyira jól esik(sorozatnézés orrba-szájba, videójáték all day and all night), nem menekülünk az unalomtól, de még véletlenül sem csinálnánk azt, amit akarunk, mert nincs profit. Nem írok, mert nincs pályázat, nincs pénz, nincs közönség. Nem rajzolok, mert ki látja? Nem gondolkozom, mert addig mást is csinálhatnék. De mi mást?
Szóval vissza mindent, ha most felnőtt fejjel értelmetlen, hát keresek egy okot. A józan eszem, a kreatívitásom mind azért sipít, hogy kezdjek magammal valamit. Hát blogot írok, űzöm az unalmat ezerrel, aktívan, és amikor nem unatkozom már, talán megint megtalálom az értelmet a cselekedeteimben.
Szóval a taktikák uraim (jöjjenek közel a tűzhöz, hogy ne hallja senki más):
Első harci feladat: Egy videó a Classical Comfort bármelyik számához.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.